Menü

Hagyományörző népszokások Kővágószőlősön

imageKővágószőlős mint minden település a helyi sajátosságok szerint ünnepli ünnepeit, őrzi hagyományát s tiszteli ezek szellemi spirituális értékeit. Népszokásaink a közösség által elfogadott és közvetített viselkedési minták: érvényes kicsire-nagyra, keresztényre és cigányra egyaránt.

Naptári ünnepeink körébe tartoznak és helyi sajátosságokkal bírnak: a Karácsony ünnepe, a Húsvét megünneplése, minden július első vasárnapján középkori templomunk névadójának Sarlós-Boldogasszonynak ünnepe és az ehhez kapcsolódó búcsú. A gazdasági élet ünnepei közé soroljuk a szüretet - szüreti mulatságot - felvonulást és az ezt követő esti bált. Megünnepeljük a bort, a jó termést, sőt a borosgazdáink jó borait versenyeztetjük is évről - évre. Minden évben rendez a falu falunapot, megemlékezik a gyerekekről - gyermeknapon, az idősekről, nyugdíjasokról - idősek napján. Az emberi élet ünnepei a faluban: a keresztelő, a lakodalom, a temetés, ezek az események az egyes családok saját ünnepei, családonként változó szokásokat követve, de a falu számon tartja, s együtt örvend, esetleg gyászol a rokonsággal. Emlékünnepeink a Magyar Nemzet ünnepei is, évszázados hagyományokat követve időről-időre ünnepeljük. Március 15.-én a Márciusi Ifjakra emlékezünk, augusztus 20.-án az államalapításunkra és az új kenyér ünnepét üljük, október 23.-án az 1956-os forradalomra és szabadságharcra emlékezünk.

Népszokások és hiedelmek fennmaradását sokban befolyásolja a vallás. Az, hogy hogyan közvetít a falu felé értékeket: megőriz-e archaikus elemeket, felelevenít-e régi-ősi szokásokat, hagyja-e élni, kiteljesedni fiataljaink körében is. Helyi közösségünk célja az, hogy ezek a régi eljárások ismét az életünk, a mindennapi létünk elemeiként továbbéljenek, felelevenedjenek. Régi mondókák, rigmusok élednek újjá, hagyományos kézműves technikákat hívunk segítségül egy-egy tárgy előállítása kapcsán. Régi muzsika csendül föl táncházainkban és táncoslábú fiatalok ropják őseink táncát.

Népdal és népzene

A magyar nyelvet legszebben népzenénkkel tudjuk kifejezni. Az egész ország területén az eldugott falvakban egyaránt jellemző a muzsikaszó. A zene örömünk és bánatunk elengedhetetlen része / kelléke. Muzsika szól ha megszületünk és akkor is, amikor meghalunk; ünnepek kapcsán vagy csak akkor, amikor egy-egy pohár bor mellett beszélgetünk. Iskolánkban ma is oktatják a citerázás csinját-bínját, de él még a faluban olyan régi ember, aki cimbalmozni tud, olyan is aki a hegedű és a brácsa mestere. A cigány hagyományok őrzői gitáron szólaltatják meg muzsikájukat. Aztán vannak számosan a faluban , akik a zeneszóra édes-bús énekkel - népdallal felelnek "A magyar népdal és népzene nem pusztán a falusi élet visszhangja, nemcsak a falusi ember érzéseinek kifejezője, hanem az egész magyar lélek tükre. Mert kétségtelen, a magyar dal / muzsika a magyar nyelvvel egyidős. A magyar népdal par exellence magyar klasszikus zene." /Kodály Zoltán/